Egy kis érdekesség Gamásról, ezt sajnos csak kevesen tudták, ... eddig!

A teljes hitelesség kedvéért Kovács Éva írásának egészét közlöm, részletekben. 1. rész

Kovács Éva : Gamás birtok leírása a Tihanyi összeírásban

1. A Tihanyi összeírás harminckettedikként ismerteti a Gamás nevű birtokot. A falubeli jobbágyok, lovas szolgák, udvarnokok, kézművesek, szűcsök, földművesek, szőlőművesek, tárnokok és harangozók neveinek felsorolása után részletezi a birtok határait az alábbi módon:

„Hiis connumeratis tendendum est iam ad metas. Itaque prima meta terreprefati predii egreditur de lacu, quod vulgo dicitur Bolotun (Bolotin),1 tendendo usque ad basillicam Beati Clementis; inde per vallem dirigitur versus orientem usque ad silvam nomine Bethcu (Betcu), que est ecclesie. Deinde circuit eandem silvam et vergit versus australem plagam ad montem, qui dicitur Zaarhegy (Zaharegi), et ibi sunt mete (facit metas) cum IIII-[quatu-]or villis. Inde per eundem montem tendit versus occidentalem plagam ad viam, que dicitur Hodvth. Indeper eandem viam avenit ad predictam villam Gomas (Gamas).2 Deinde [utána: iterum] revertitur ab occidentali parte ad prefatum Bolotin.” (PRT. 10: 514).

A szöveg magyar fordításban így hangzik: „Ezek számbavétele után térjünk át immár a határokra. Az említett birtok határa tehát a tótól indul, melyet a népnyelvén Bolotun (Bolotin)-nak neveznek, a Szent Kelemen-templom felé tartva. Innen a völgyön keresztül kelet felé halad, egészen a Bethcu (Betcu) nevű erdőig, mely az egyházé. Azután megkerüli ugyanezen erdőt, majd dél felé fordul, a hegyhez, melyet Zaarhegy (Zaharegi)-nek neveznek, ott a faluval [közös] négy határjel található. Innen ugyanezen hegyen át nyugat felé tart, az útig, amit Hodvth- nak mondanak. Ezután ezen az úton ér el a fent nevezett Gomas (Gamas) faluba. Azután keletre fordul, a nevezett Bolotin-hoz.” (SZENTGYÖRGYI 2009a: 11). Gamás birtok határvonalának leírásában a megjelölt határpontok megnevezései, illetve az ezt jelölő szerkezetek főtagjai határozói szerepben állnak, mivel a határjárás valahonnan elindulva a sorban következő határjeleket egymás utánérinti: de lacu, quod vulgo dicitur Bolotun (Bolotin); ad silvam nomine Bethcu

1 A két különböző betűhív alak közül az első mindig az oklevél eredeti példányában szerepel, a második, zárójelben álló pedig a fogalmazványban tűnik fel.

2 Gamás település neve már a falubeli személyek neveinek felsorolása között is többször megjelenik („in villa Gamas”, „in villa eadem Gomas”, „in eadem Gomas”, „in eadem villa Gomas”, „in eadem sepedicta villa Gomas”, PRT. 10: 513–4).

(Betcu); ad montem, qui dicitur Zaarhegy (Zaharegi); ad viam, que diciturHodvth; ad predictam villam Gomas (Gamas); ad prefatum Bolotin. Amint aztmegfigyelhetjük, a latin szöveg állítmányaihoz a határjárás kiindulópontját jelölő de-t követően az ad határozói funkciót jelző latin prepozíció kapcsolja a főtagjukon keresztül a többnyire megnevezőszós szerkezetben álló magyar neveket. Az ilyen szerkezetben a latin szövegkörnyezet közvetlen módon, különféle lexikális elemek felhasználásával arról ad felvilágosítást, hogy miképpen nevezik a kérdéses helyet. Ez a szerkesztési mód a magyar név említését idézetszerűvé, metanyelvi jellegűvé teszi, s ezzel gyakran nagyobb nyomatékot, kiemelt szerepet biztosít a használatának (HOFFMANN 2006a: 143, 2007a: 19). A fent említett szerkezetekben a helynév mellett mindig áll egy megnevezést jelentő szó passzív igei formában (dicitur), egy esetben adverbiumi bővítménnyel is kiegészítve: vulgo, amelynek az általános jelentése (’általában, gyakran, rendszeresen’) mellett a középkori oklevelekben speciális értelme is van: ’az adott helyen közönségesen beszélt nyelven’ (HOFFMANN 2004: 40). Mindez együttesen mellékmondatként a főmondatban előforduló latin nyelvű földrajzi köznévhez kapcsolódik. SZENTGYÖRGYI RUDOLF megítélése szerint ezek a kétnyelvű helymegjelölések kataforikus jellegűek (2009b: 63). Vannak azonban olyan esetek is Gamás birtok határának leírásában, amikor nem mellékmondatos szerkezetben fordul elő a megnevezést jelentő szó és a magyar helynév, hanem közvetlenül kapcsolódik a hely fajtáját megnevező latin földrajzi köznévhez. A helynévnek e közvetlen kapcsolódása figyelhető meg az ad predictam villam Gomas (Gamas) és az ad prefatum Bolotin esetében is, amelynek funkciója lényegében a már említett megnevezőszós szerkezetekével egyezik meg (vö. HOFFMANN 2004: 39–41, SZŐKE 2006: 266–7). Itt az előzőektől eltérő szövegbe foglalási eljárást az magyarázhatja, hogy a leírásban már korábban említett helynevek ismételten (ad predictam, ad prefatum) jönnek elő. Gamás birtok az 1055. évi alapítólevélben is feltűnik, leírása SZENTGYÖRGYI RUDOLF fordításában a következőképpen hangzik: „Másutt van egy falu, melyet gamas-nak hívnak, ebben a fent említett egyháznak földje van, melyet két út fog közre: közülük az egyiknek ziget zadu a neve, a másik egy nagy út [később módosítva: a másik a nagy út-ra (SZENTGYÖRGYI 2007: 24)], s mindkettő Szent Kelemen egyházánál végződik. Az itteni erdő pedig, mely korábban a királyé volt, a körülötte [fekvő mezőkkel és völgyekkel együtt] (lábjegyzetben: kb. hét szó nem olvasható, mert kivakarták), a fent említett egyházhoz tartozik, azok kivételével, melyekről fentebb nyilvánvaló említés történt.” (2005: 60–1). Az 1092-ből való és az 1358-ra keletkezett hamis oklevelek is említik a gamási (és boglári) határjárást. Ezen leírások alapján kísérlem meg Gamás falu 1211-ben fennálló határainak az azonosítását és a birtokleírásban szereplő szórványok elemzését.

2. Gomas ~ Gamas

A középkorban egy viszonylag kis területen két azonos nevű Gamás település is feküdt. A Tihanyi alapítólevélben és az összeírásban említett Gamás falu már régóta nem létezik, egykori helyét azonban pontosan tudjuk lokalizálni: Lelle és Boglár között helyezkedett el (PRT. 10: 11, 375). A 13–15. században több falura oszlott, amelyeket különféle jelzői előtagokkal különböztettek meg egymástól, s mindez viszonylag nagy kiterjedésre enged következtetni: 1328: Felgamas, 1331: Felgemas, Algamas, 1344: Eghazasgamas, 1435: Naggamas, 1419–1511: Thythewsgamas (Cs. 2: 607). Ugyanakkor nem zárhatjuk ki természetesen azt sem, hogy ezek között szinonim megnevezések is előfordulhatnak. Ma határrésznévként több névben is megtalálható Balatonlelle nyugati határrészén a Balatontól egy-két kilométer távolságban: Főső-Gamás, Gamási-domb stb. (SMFN. 54). E helytől délre, mintegy 20 kilométer távolságban fekszik egy másik, ma is Gamás-nak nevezett falu, amelynek az első előfordulása az 1221. évből való: Games (FNESz. Gamás). ERDÉLYI LÁSZLÓ véleménye szerint az 1211. évi összeírásban szereplő Balaton menti Gamás népéhez (58 ház) hozzászámítva a szomszédságában fekvő 16 csopaki és 3 boglári udvarnokházat, „ez a hármas határ együttes területe tenné az apátság legnépesebb birtokát, mely körülbelül akkora volt, mint a tihanyi sziget s néhány házzal több a lakója (a szigeté 74 ház)” (PRT. 10: 377). Bőséges oklevélanyag alapján azonban egyértelműen kijelentette, hogy a délebbre fekvő, ma is meglévő Gamás települést — amely részben a pannonhalmi apátságé, részben a királyé volt — el kell különítenünk az 1055. évi alapítólevélben és az 1211. évi összeírásban említett falutól (PRT. 10: 375–97). S határozottan megállapította, hogy „a tihanyi apátság eredetileg s az Árpádok kora végéig egyedüli földesura a Balaton melletti Gamásnak” (i. m. 381). Ezzel összefüggésben azonban felvetődhet az a kérdés, hogy vajon nem az egész Gamás birtok felső részét adta-e az apátságnak a király 1055-ben? Hasonló esettel találkozhatunk a Tihanyi alapítólevélbeli turku településsel kapcsolatban is, amely ugyancsak királyi birtok volt, s a határleírások szerint csak az északi, a Balaton felé eső részeit adományozhatta I. András a tihanyi apátságnak (HOFFMANN 2007a: 149). Az eladományozás után bizonyára az apátságnak juttatott birtokrészen is létesülhetett település, amit az mutat, hogy az +1092/ +1274//1399. évi összeírás két azonos nevű falut említ egymás mellett: „villa Turuk cum silva inter aliam villam Turuk et inter villas Jod, et Endred” (DHA. 1: 283). A névazonosság megszüntetésére később a korábbi, délebbre fekvő település megnevezésében a tulajdonosra való utalást figyelhetjük meg: 1229-ben Kiralturky formában említik (Cs. 2: 620, 653). Majd az apátsághoz tartozó település a természeti környezetére utaló új nevet kapott, s ezt követően Tóköz(i)(puszta) néven szerepel (vö. HOFFMANN 2007a: 149–50).

 

Folytatás a következő oldalon, a nagy a terjedelem miatt.

Oldal: Gamás neve egy régi írásban ... 1. rész
Gamás Község Önkormányzatának honlapja - © 2008 - 2024 - gamasfalu.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat