Gamás – egy kis falu nagy ünnepe
Lenkovics Mária írása:
„Másutt pedig van egy falu, amelyet Gamásnak hívnak" – olvasható az 1055-ben írt Tihanyi alapítólevélben, melyben a település az I. András által a tihanyi bencéseknek adományozott birtok egyik határaként szerepel. De hol is van az a „másutt"? Balatonlelle és Kaposvár között autózva sokan elhaladnak a falu mellett, mégsem látják. Gamás ugyanis zsákfalu, ahová dombok között kanyargó bekötőút vezet. Ahogy a község honlapján olvasható: „Az út ide bejön, de itt véget is ér." Az idézetnek azonban folytatása is van: „Jelenleg azon vagyunk, itt élő gamásiak, hogy az élet ne érjen véget."
És ezt nemcsak mondják, de tesznek is érte. A római katolikus templom bő évtizede megkezdett felújítási munkálatainak megkoronázásaképpen, a templomépítés 200. évfordulójára elkészült a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt oltár teljes restaurálása. Ahogy a Nikli Zsolt plébános által bemutatott ünnepi szentmisén kétszázadszorra csendültek fel az „Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye..." hangjai, és sorra gyulladtak fel az oltár körül a fények, úgy kelt életre egyre több és több részlet, amely évek óta rejtve volt már a hívek szeme elől. Mária újra ragyogott, lába körül a felhőkön előtűntek az angyalok, Szent Erzsébet kötényében kinyíltak a virágok, és Szent István ismét dicső királyhoz méltón tündökölt. Mindez Hernádi György festőművész, restaurátor és fiatal csapata kezeit és lelkiismeretességét dicséri, az igényes munkához szükséges nyolcmillió forintot pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma állta.
Az ünneplés nem ért véget a búcsú napján, mert a gamásiak másnapra hazahívták a falu minden szülöttét. A Tóth Péter polgármester és lelkes segítői által hónapokon át szervezett találkozó is szentmisével kezdődött, melyen Borza Miklós gamási kötődésű somogyszobi plébános Mária és Erzsébet találkozásának evangéliumi történetét felidézve a találkozás öröméről beszélt a híveknek. Örömben pedig bőven volt részük az ünneplőknek, sokan jöttek haza, hogy évtizedek óta nem látott egykori barátokkal, osztálytársakkal találkozzanak újra. Az elszármazottak mellett jelképesen az eltávozottak is jelen voltak, nemcsak a felidézett emlékekben, hanem annak köszönhetően is, hogy a szervezők összegyűjtötték és kiállították a száz évvel ezelőtt születetteken kezdve valamennyi gamási kisdiák osztályképét.
Ha egy közösség kitartóan óvja, őrzi ősei örökségét, akkor már biztosan sokat tett a megmaradásáért. De ennél is többet tehet, ha arra törekszik, hogy maga is létrehozzon valamit, ami értékes, amit örökül hagyhat a következő nemzedékekre. Gamás ezért úgy határozott, hogy a templom mögötti kis dombon kálváriát épít, melynek stációit a hívek adakozásából állítják fel. A kálvária alapkövét a kétszáz éves oltár újbóli felszentelését követően tették le, így a falubeliek egyszerre ünnepelhették valaminek az újjászületését, és valami újnak a születését.
Fotó: Erdei Gábor "
