Egy kis érdekesség Gamásról, ezt sajnos csak kevesen tudták, ... eddig!

A teljes hitelesség kedvéért Kovács Éva írásának egészét közlöm, részletekben. 2. rész

Kovács Éva : Gamás birtok leírása a Tihanyi összeírásban

---

A fent említett Gamás településsel kapcsolatban is elképzelhető egy ilyen birtokmegosztás, az tudniillik, hogy I. András király az egykori nagy kiterjedésű Gamás birtok felső, Balatonhoz közeli részét adta volna a tihanyi apátságnak. A Gamás területén kialakuló több település egy ideig ugyanezt a nevet is viselhette — ugyanúgy, ahogyan az a fent említett turku esetében is történt —, és esetleg ez magyarázza azt is, hogy a 14–15. századból idézett adatok szerint több azonos nevű települést jelzői előtaggal különböztettek meg egymástól. E névazonosság azonban birtoklástörténeti, tájszemléleti stb. szempontból további feldolgozást igényel. Azt viszont kétségtelenül nehéz lenne megmagyarázni, hogy egymástól teljesen függetlenül kapta volna két (vagy később több) egymáshoz közeli település ugyanazt a nevet. A Gamás helynév a Tihanyi összeírásban többször is előfordul, s bennük az első szótagi magánhangzó a-val és o-val írva egyaránt megjelenik: „in villa Gamas”, „in villa eadem Gomas”, „in eadem Gomas”, „in eadem villa Gomas”, „in eadem sepedicta villa Gomas”, „ad predictam villam Gomas (Gamas)” (PRT. 10: 513–4). Az 1055-ös Tihanyi alapítólevélben egyszer szerepel: „uilla que uocat(ur) gamas” formában (SZENTGYÖRGYI 2005: 50). A 11. századi a-val való jelölés bizonyára illabiális ejtést jelöl [g™m™s ~ g™más] (BÁRCZI 1951: 26), az 1211-es o-val írott (többségben lévő) adatok jelölhetnek ugyan labiális a-t vagy o-t is akár, a későbbi-mai alakok azonban inkább a [gamás] ejtést valószínűsítik. BÁRCZI GÉZA úgy vélte, hogy a Gamás szó ismeretlen eredetű, de „nem lehetetlen, hogy valamiképen összefügg a görbülést jelentő gam- tővel, ezt azonban nem lehet bizonyítani” (1951: 26). A TESz. a bizonytalan, talán hangfestő eredetű gamó ’kampó’ tájszó legkorábbi adataként kérdőjellel jelzi a Tihanyi alapítólevél itt tárgyalt szórványát. A közszó elsődleges jelentése ’kampó’, de azonos jelentéskörbe tartozó más tájszavakat is ismerünk mellette: gama, gamancsos (ÚMTsz.) stb., amelyek hang- és alaktani szempontból megfeleltethetők neki, s így etimológiai kapcsolatuk is valószínűsíthető. HOFFMANN ISTVÁN elgondolása szerint „e szócsaláddal a Gamás helynevek névtipológiai és szemantikai szempontból elvileg összefüggésbe hozhatók, ám ezt kézzelfogható bizonyítékokkal nem tudjuk alátámasztani” (2007a: 173). A mai helynévállományban is igen ritka az ehhez hasonló név. Tolna megyében Báta településről ismerünk Gamó nevet, amelyről megtudjuk, hogy jó halászóhely, amit 200 évvel ezelőtt vájt ki a Duna vize (TMFN. 523). Ez az elnevezés talán összefüggésben lehet a fent említett gamás tájszóval. Somogy megyében Balatonszabadi és Balatonkiliti településeken Gamásza, Főső-Gamásza, Alsó-Gamásza, Gamásza puszta stb. (SMFN. 137–8, 152) helynevek szerepelnek, ezek KISS LAJOS megítélése szerint személynévből keletkeztek (vö. FNESz. Gamásza). Esetleg ugyanez a tő van jelen az egykori Temes vármegyei településnévben: 1352, 1457: Gamza (Cs. 2: 38). Véleményem szerint nem elképzelhetetlen, hogy a Gamás és Gamásza nevek között etimológiai összefüggés kereshető. A Gamás nevet KISS LAJOS a régi magyar Gama személynév -s képzős származékának tekintette, de feltüntette a lehetséges lengyel családnévi párhuzamát is: Gamasz (FNESz. Gamás). Ezt az elképzelést ZELLIGER ERZSÉBET is átvette, s az esetleges szláv eredetet tételezte föl (2005: 26). FEHÉRTÓI KATALIN azonban az „Árpád-kori személynévtár” anyagára hivatkozva úgy gondolta, hogy a Gama névalak — amely később Giama (ÁSz. 336) alakban is szerepel — Gyama ejtésű lehetett (2006: 163), s így hangtani okok miatt nem hozható összefüggésbe Gamás település nevével. FEHÉRTÓI véleménye szerint „Jó példa a Gama személynév helyes olvasatára a Gyoma helynevünk Gama alakja” (i. h.). Ezzel együtt szláv eredetűnek tartotta az alapítólevél gamas helynevét, ez a vélemény összecseng a KISS LAJOS által említett lengyel családnévi megfeleltetéssel. HOFFMANN ISTVÁN azonban rámutatott arra, „hogy egy magyar helynév és egy szláv személynév esetleges formai azonossága semmiképpen sem magyarázható a helynév szláv eredetével, mivel a ma általánosan elfogadott vélemény szerint személynevekből képzőformáns vagy összetételi utótag alkalmazása nélkül a szláv nyelvekben nem alakulhattak helynevek” (2007a: 171–2). A puszta személynévből (képző és összetételi utótag nélkül) helynévvé válás ugyanis speciális magyar sajátosság (vö. KNIEZSA 1943–1944/2001: 18, KRISTÓ 1976: 15–38), „az ilyen nevet adó közösség a Kárpát-medencében más, mint a magyar, nem lehetett, e helyneveket magyarok adták a Kárpát-medencében, sőt Közép-Kelet- Európában egyedül rájuk jellemző módon. A névadásnak ezt a módját sem a szlávoknál, sem a németeknél, sem a románoknál kimutatni nem lehet.” (KISS L. 1996: 444–5). A Gamás helynévnek a szláv személynévvel való kapcsolatát legfeljebb úgy képzelhetjük el, hogy a település névadója (akár szláv, akár magyar volt is) ilyen eredetű nevet viselt, s a magyar névadói környezete adta nevét a településnek. E magyarázat valószínűségét nagyban csökkenti azonban, hogy Gamas személynevet a Kárpát-medencéből nem tudunk adatolni.

3. Bolotin ~ Bolotun

Gamás birtok leírásában két alkalommal találhatjuk meg a Balaton nevét, innen indul a határjárás: „de lacu, quod vulgo dicitur Bolotun (Bolotin)”, és ugyanide ér vissza „ad prefatum Bolotin”. A Balaton neve az 1211-es birtokösszeírás hitelesített példányában további hat esetben szerepel: „Tychon super Bolotin”, „Zeuleus iuxta Balatin”, „ad basillicam Sancti Petri iuxta Bolotyn”, „ad Bolotyn”, „Bolotyn (Bolatin), de quo egreditur fluvius, qui vocatur Foc”, „iuxta Bolotyn”(PRT. 10: 503, 507, 514, 516).A Balaton tó nevének szláv eredetét régóta ismeri a nyelvtudomány (vö. FNESZ.). A Tihanyi összeírásban, de már az alapítólevélben is megtalálható Balatin ~ Bolatin ~ Bolotin formákból világosan magyar nyelvhasználókra következtethetünk, ugyanis az eredeti szláv alakban meglévő szókezdő bl- mássalhangzó-kapcsolat a következő szótagbeli magánhangzó jellegének megfelelő bontóhanggal van feloldva (vö. KESZLER 1969: 23, NYIRKOS 1993: 39, ABAFFY 2003: 309). Az 1055-ös oklevélben háromszor, az 1211-es összeírás hitelesített példányában pedig hétszer szerepel a harmadik szótagban i3 magánhangzó, amely bizonytalanná teszi a névforma nyelvi helyzetének pontos megítélését. HOFFMANN ISTVÁNnal egyetértve magam is úgy gondolom, hogy ezek esetében a magyarrá vált névből alakított, de még nem végleges formában rögzült latinos változattal kell számolnunk (vö. HOFFMANN 2007b: 11–2). Az oklevelekben többnyire latinosított Balatinum-féle alakokat használnak. A Tihanyi alapítólevélben és az összeírásban azonban a megfelelő esetrag nélkül (Bolotin ~ Balatin) szerepelnek ezen formák, s ebben különböznek a minden kétséget kizáróan latinnak tekinthető „szabályos” változatoktól: 1121/1420: a Balatino, ultra Balatinum (DHA. 1: 412). Egyetlen alkalommal — éppen Gamás leírásában — a Tihanyi összeírás hitelesített példányában azonban előfordul egy Bolotun forma is, amely a fogalmazványban Bolotin alakban szerepel. Ez a Bolotun alak akár elírás is lehet, ugyanis ERDÉLYI LÁSZLÓ szerint majdnem mindig a fogalmazvány tartalmazza a helyes szöveget (1904: 390–1), de persze nem lehetetlen az sem, hogy éppen ez mutatja a valós nyelvhasználatbeli (vulgáris) formát, ahogyan erre esetleg a szövegkörnyezete is utal: „de lacu, quod vulgo dicitur Bolotun” (PRT. 10: 514).

 

Folytatás a következő oldalon, a nagy a terjedelem miatt.

 

 

Oldal: Gamás neve egy régi írásban ... 2. rész
Gamás Község Önkormányzatának honlapja - © 2008 - 2024 - gamasfalu.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat