BEKSICS GUSZTÁV
(Gamás, 1847. február 9.– Budapest, 1906. május 7.)
ügyvéd, publicista, újságíró, történész, országgyűlési képviselő
"A legkiválóbb magyar publicisták egyike 1847-ben született a Somogy megyei Gamás községben, ahol az apja jegyző volt. Papnak készült, majd a pesti egyetemen bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott. Jogi tanulmányainak befejezése után rövid ideig bírósági tisztviselő volt, de már 1870-ben hírlapíró lett. A Pesti Napló szerkesztőségébe került, amelynek főszerkesztője Kemény Zsigmond báró titkárul maga mellé vette. Kemény nagyon kitüntette bizalmával Beksicset, s e bizalomnak köszönhető, hogy Beksics az 1849. évi eseményeknek a kulisszák mögött lejátszódott részleteiről többet megtudhatott. Kemény Zsigmond, a forradalom s a kiegyezés címmel Beksics írt is erről egy könyvet, mely először közölt hiteles adatokat a debreceni országgyűlés történetéről, s a könyv néhány hét alatt második kiadást ért meg. Beksics 1874-ben letette az ügyvédi vizsgát, de nem ügyvédeskedett soha. Ügyvédi vizsgájának letétele (1874) után 1884-ig a királyi táblán dolgozott mint fogalmazó. Minden idejét a hírlapírásnak és a költészetnek szentelte. Kitűnően elsajátította az angol és a spanyol nyelvet s nagy kedvvel fordítgatta spanyolból a Cid-románcokat, Castelar néhány munkáját, Moreto és Calderón drámáit, s A szabadság országa címmel írt egy kitűnő regényt az angol társadalmi életről. Emellett a legtermékenyebb politikai írók egyike volt; a korában ő volt az egyetlen magyar hírlapíró, aki annyira belemélyedt egy-egy politikai kérdés tanulmányozásába, hogy nemcsak cikkeket, de hatalmas köteteket is írt róla. (...) A nemzetiségi kérdésről ezernyi cikket, s számos kötetet írt, a nemzetiségek beolvasztásának lehetőségét hirdetve. Ez azért is érdekes hisz sokác származású magyar volt, szülőfalujában az oda telepített sokácok elmagyarosodtak.
Élete utolsó szakaszában fáradhatatlanul buzgólkodott, hogy igen érdekes birtokpolitikai elméletének híveket szerezzen.
1884-től fogva 1901-ig képviselő is volt; a szabadelvű párthoz tartozott, de soha nem volt elvakult pártember; minden párti politikusok nagyra becsülték hatalmas tudásáért (...). Neki a kormánypártiság inkább akadály volt az érvényesülésben, semmint segítő eszköz. Egy ideig hivatalt is viselt. Wekerle idejében miniszteri tanácsos volt, s a miniszterelnökségnél a közjogi osztály élén állott. 1894-96-ban a miniszterelnökségen miniszteri tanácsos.
Széll Kálmán egyik legbizalmasabb híve és barátja volt; Széll őt minden politikai dolgába beavatta s tanácsát igen gyakran kikérte. A félhivatalos Magyar Nemzet főszerkesztőjévé is őt választotta Széll, Beksics azonban erről az állásról, mikor Tisza István gróf lépett kormányra, leköszönt, s a hivatalos lapnak lett a szerkesztője.
A szépirodalom művelésével indult neki a közpályának s ez adta meg publicisztai stílusának is szépségét és lendületét. Ez adta meg tehetsége mellé az alapos irodalmi műveltséget. Erre épült aztán kiváló jogi képzettsége, törvénytudása s politikai judiciuma. Liberális, nemzeti és demokrata volt minden ízében. S nemes, önzetlen, idealista volt, mint író, és mint politikus. (...) Munkái között legnagyobb hatása volt azoknak, melyek a nemzeti állam kiépítéséhez hordtak össze értékes anyagot."
Cikkírója volt a Nemzetnek, 1896-tól a Magyar Nemzet, 1905-től a Budapesti Közlöny című hivatalos lap szerkesztője. Eleinte mint szépíró (Barna Artúr r., Bp., 1880) és műfordító lépett fel. Publicisztikája a duműalizmuson belüli, önálló m. imperializmus nacionalista törekvéseit szolgálta.
Érdekes és megosztó személyiség volt, de munkássága és baráti köre magáért beszél.
Neve méltatlanul merült a feledésbe!
Főbb művei:
Irodalom:
--------------------------------------------------------------------------------------------
GESZTI (GERGÁCS) LAJOS
(Gamás, 1885. január 25. – Keszthely, 1956. április 28.)
- pedagógus, filmpedagógiai szakember.
A magyar oktatófilmügy egyik megalapítója és megszervezője (1924). A vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából 1934-ben felállította a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségét, amely Magyarországon bevezette a kötelező iskolai filmoktatást. Nevéhez fűződik háromszáz magyar oktatófilm elkészítése. Földrajzi tankönyvsorozatot is írt.
1905-ben változtatta meg vezetéknevét. Nagykanizsán érettségizett a kegyesrendi gimnáziumban, majd 1911-ben szerzett tanári oklevelet a bp.-i egyetemen, földrajz–biológia szakon. 1914-től a 32. cs. és kir. gyalogezred, majd a 29. honvéd gyalogezredben részt vett az orosz fronton vívott harcokban, tartalékos hadnagyként szerelt le 1918-ban. 1919-től az Orsz. Nőképző Egyesület leánygimnáziumában r. tanárrá nevezték ki Bp.-en. 1934-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilmkirendeltségén látott el feladatokat , először címzetes igazgatóként, majd 1942-től tényleges gimnáziumi igazgatóként. Címzetes tanügyi főtanácsosi címet kapott. 1950-ben vonult nyugdíjba. Nagy szerepet vállalt a magyar oktatófilmügy megteremtésében, nevéhez fűződik, hogy bevezette Magyarországon a kötelező iskolai filmoktatást. Részt vett mintegy 300 magyar oktatófilm elkészítésében. Több középiskolai földrajz-tankönyv szerzője, ill. átdolgozója volt. Szerkesztette a Filmoktatás (1925), a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének Hivatalos Közleménye (1936–44), az Oktatófilm (1947–48) c. kiadványokat.
Irododalom: Gulyás. 1990–. 8. köt. 855-856. has. – ÚMÉL. 2001–2007. 2. köt. p. 1006-1007.